Büszkeség és balítélet

(Pride and Prejudice)





Színes, szinkronizált angol romantikus filmsorozat 1995, 312 perc
Rendező: Simon Langton
Író: Jane Austen
Forgatókönyvíró: Andrew Davies
Zene: Carl Davis
Operatőr: John Kenway

Szereplő(k):
Colin Firth (Fitzwilliam Darcy)
Jennifer Ehle (Elizabeth Bennet)
Barbara Leigh-Hunt (Lady Catherine de Bourgh)
Alison Steadman (Mrs. Bennet)
Crispin Bonham-Carter (Mr. Bingley)
Anna Chamcellor (Miss Bingley)
Susannah Harker (Jane Bennet)
Benjamin Whitrow (Mr. Bennet)
Julia Sawalha (Lydia Bennet)

Jane Austen legismertebb regénye az 1995-ben készült BBC feldolgozás előtt is számos televíziós változatot megért, sőt van belőle újabb. Elemezték már irodalomtörténészek, meg egyéb okosok, hogy mitől annyira hatásos, mitől aktuális ma is, amit és ahogy ábrázol az angol írónő. Ezen a kérdésen mindenki elmerenghet, ha óhajt. A lényeges kérdés, hogy nem mindegy hogyan keltik életre és kik bújnak az annyiszor dícsért karakterek bőrébe, adják a jellemrajzot és a párbeszédeket. Colin Firth és Jennifer Ehle kettősét elég nehéz lesz feledtetni, vagy felülmúlni. Amikor 1995-ben képernyőre került, az első vetítés alkalmával tizenhárommillió néző követte figyelemmel, és drukkolt hat egymást követő vasárnap, hogy a két szerelmes beismerje végre egymás iránti vonzalmát. Colint Firth ismertsége és filmes karrierje ezután indult be. A kimért, makacs, egyáltalán nem beszédes, nem is izmos figurát a Bridget Jones naplójába szinte egy az egyben viszontláttuk, a nevét sem változtatták meg: Mr. Darcy-nak hívták.
A Büszkeség és balítélet az a film, aminek ott kell lennie a polcodon! Az alábbiakban letölthető BBC-sorozat a színészi játékon túl a kosztümök és a helyszínek kiválasztásában is remekelt. A házak mérete, bútorzata, az ablakokból élvezhető látvány mind érzékletesen adja a tudtunkra, melyik szereplő gazdagabb család sarja, hol áll a társadalmi ranglétrán. Mind a mondanivalót, mind a helyzeteket frappánsan aláfesti Carl Davis zenéje, ami fel-felbukkan, időnként teljes egészében, máskor csak részleteiben, időnként pedig a szereplők zenei műveltségét és hozzáértését bizonyítja. Ismét dicséret illeti a magyar szinkronizálásban részt vett művészeket. Pont annyira idegesítőek, ott és akkor beszélnek sipító hangon, amikor annak helye van. Ritkaságszámba megy az ilyen tökéletes adaptáció, ezzel még Jane Austen is elégedett lenne. Te is az leszel. Az egyik kedvencem, szeretettel ajánlom.

Egy hasznos link, ha többet olvasnál Jane Austenről.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen
A Büszkeség és balítélet könyv alakban:
http://mek.oszk.hu/00300/00317/index.phtml#